HAGYOMÁNYOS HÚSVÉTI VISELETEK

Számunkra kedves téma a népviselet. A hazai öltözködésről  először a XVI-XVII. században születtek ábrázolások. Azóta is sorra születő viselet-tanulmányok között sok olyat találhatunk, amelyek egy-egy nép, csoport, falu öltözetét a különböző ünnepeken keresztül próbálják bemutatni. Bátky Zsigmond (néprajztudós) szerint az „igazi népviselet az, melynek minden darabját a nép maga csinálja”.

Nem volt ez másként Húsvétkor sem. Mindamellett, hogy kész műalkotások születtek, a húsvéti öltözet jelentős üzenetet hordozott egészen a múlt század közepéig. Mára már e hagyomány nagyon megkopott, de ha szívesen megnéznéd vagy részt vennél egy hagyományőrző húsvéti fesztiválon, látogass el Hollókőre. A változatos programok mellet, csodaszép népi ruhákban is lehet gyönyörködni.

A nők hihetetlen sok szoknyát húztak magukra, akár 20 is elfért egymáson. A szoknyák által adott terebélyes látvány viselőjének érettségét jelképezte. Ebben garantált volt az egyenes tartás és a ringó járás ☺ A legfelső szoknya jellemzően fekete és rakott volt, 10 cm-rel a térd alá érve. A szoknyák fölé köténykét (szakácskát) vettek fel, mely selyemből készült és gazdagon hímzett volt. A minták színe és formája árulkodott viselője koráról és családi állapotáról, így az is egyértelműen látszott, hogy a leány „eladó sorban” van-e.

Ezt fontos volt tudni a legénysorban lévő fiúknak, hiszen legelőbb ezeket a lányokat locsolták meg. Az ő jutalmuk nem a tojás, hanem a kabátjukra tűzött egy-egy szál, vagy kisebb csokor virág volt. A kar résznél buggyosított fehér ingre nagyon sűrű gombozású mellényt vettek, mely a kötény mintázatával azonos volt. Mondanunk sem kell, hogy a férfiak körében ez a mellény nem volt túl népszerű.

A díszes rojtokkal szegélyezett vállkendő is az ünnepi viselet részét képezte. Az asszonyok gyöngyös főkőtő fölé rojtos selyemkendőt a lányok pedig a varkocsba (hajfonat) kötött hajukba pántlikát tettek. A lábukon jellemzően lakkos csizmát hordtak. Húsvét hétfőjén a locsolkodási időszakban a lányok az ünnepi öltözéküket hátrahagyva, praktikusan “ócska” ruhába bújtak, melyből 10 sem volt sok.

A férfiak viselete sokkal egyszerűbb és szerényebb volt, mint a lányok, asszonyoké. Elvégre is a férfi embert ne a ruhája alapján ítéljék meg, ezért inkább a testi adottságaikat próbálták vele kihangsúlyozni.  A szűk vászonnadrág a lábat láttatta. Az ujjaskabát az izomzat, a mellény pedig a karcsú derék kiemelésére szolgált. Alatta hófehér gyolcs inget viseltek. A derekukra szalagot kötöttek, a fejükre pörge kalap, a lábukra pedig fekete csizma dukált.

Szokás volt húsvétkor felújítani a ruhákat. Varrással, hímzéssel, vasalással, újratalpalással készültek. Akik megtehették, egy új kendőt vagy egy új csizmát is vettek.